Órajel-áramkörök

A tápfeszültség előállítása után egy µC v. µP számára az órajelre van szüksége, aminek itt többféle kivitele látható - de lehetne még pár variáció. Az órajel előállítására a legbiztossabb a rezgőkvarcok használata. A kis kapacitású kondenzátorok a kvarc biztos berezgést segítik, hiányukban, vagy rossz értékű kondezátor választásával esetleg nem indul meg az oszcilláció.

Az olyan alkalmazásokban, amelyekben jelentős felharmonikusok jelenkeznek az ellenállást is be kell építeni azok kiszűrésére (Órajel-3). C konstans esetén R kiszámítható, ahol fQ a kvarc frekvenciája.

Az RC komponens is megfelelő ott, ahol a stabilitás nem követelmény.

Az utolsó megoldás egy speciális órajel, ami a hálózati frekvenciát használja és nem a mikrovezérlő működéséért felelős.. A transzformátor szekuder tekercséről nyert feszültséget diódával egyutas egyenirányitással és a második diódával négyszögjellé alakítva használhatjuk fel. Azon felül, hogy időmérésre is haszálható, lényeges eleme lehet a teljesítményszabályozásnak. Lásd: Mikrovezérlő-Kimeneti jelek illesztése